Kanyó Judit:
1956. október 23.
„Nincs is más ünnep, csak a közösségé. Az ünnep közösségi létezés, mikor az egyéni érdekek fölé a másik embert, a többi embert helyezzük, mikor egyéni céljaink a közösség javában oldódnak föl. Nemzetünk nagy pillanatai azért váltak ünneppé, azért váltak életté, mert lényegük mélyén nem az Én, hanem a közösség állt, az emberek tekintetüket nem az egyéni érdek, hanem az igazság felé fordították.
Most, 1956 nemzeti ünnepén is az élet egy kiemelt pillanatában élünk, igen, mert nemzeti önérzetünk szempontjából is fontos, hogy tisztán lássunk, számot vessünk múltunkkal, és továbbadjuk utódainknak.
Ahogy azt Babits Mihály írja „a múlt nem halt meg, hanem hat ránk, él testünkben, lelkünkben, egész valónk az egész múlt eredője. Minden jelen pillanat magában fogalja az egész múltat és valamit ad hozzá.”
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Kedves Ismerőseimnek nyugodt, békés ünnepi emlékezést.
„Hullik a falevél
októberi fákról.
Riadt madár repül,
elszakad az ágtól.
Ködfelhő közeleg,
nehezül a tájra,
októberi estén
ég a mécses lángja.
…
Októberi estén
nem feledjük őket,
emlékük őrizzük,
értük gyertyák égnek.
Lehajtva fejünket,
most is némán állunk.
Elcsendesül minden,
nyugodt legyen álmuk!” (Lajkó Gábor Októberi estén részlet)
