Emlékezzünk 1848. március 15-ére, a forradalom napjára és a szabadságharcra .
Varsányi vonatkozások.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmünk legfontosabb eseményei közé tartozik. Keveset tudunk azonban arról, hogy miként élte ezt meg egy Varsányhoz hasonló nógrádi falu. Nos, 1848 nyarán Jellasich támadása és a szerb lázadások után megkezdődött a nógrádi nemzetőrség szervezése is. Batthyány Lajos miniszterelnök rendeletet adott ki, hogy minden külön kenyéren élő háznépből egy 20-50 év közötti férfit vegyenek jegyzékbe, és a lehetőségek szerint felruházva és felfegyverezve képezzék ki. A júliusi országos mozgósításra összeírtak hétezer nemzetőrt, de csak 1200-nak tudtak fegyvert adni. Szeptemberben a fegyveresekből zászlóaljat szerveztek, ebben Varsány negyven nemzetőrt állított. Nevek nem maradtak fenn, csupán a két Lisznyai testvér, Kálmán és Ferenc , valamint Horváth Valér részvételét ismerjük, akik honvédtisztként vettek részt a szabadságharcban. Nógrád megye háromszori toborzással végül kiállította a hétezer újoncot, talán többet is. Ezek részt vettek a szabadságharc csatáiban. Északon több helyen fellázadtak a szlovákok, de Nógrádban ilyen nem történt.
1949 júliusában a Ferenc József által behívott orosz csapatok betörtek a megyébe is. Grabbe orosz tábornok 4000 katonája július 19-én tábort ütött Szécsénybe. A feljegyzések szerint mindent elpusztítottak, még a kastélyt és a parkját sem kímélték. Még mindig jobban jártak a szécsényiek, mint Losonc. A megye legnagyobb városát augusztus 7-én az oroszok kirabolták, felégették, a lakosságot földönfutóvá tették. Azt nem tudjuk, hogy Varsányban történtek-e katonai atrocitások, viszont több száz halottja volt a környéken a katonák által terjesztett, váratlanul kitört pestisjárványnak.
Nógrádot elkerülték a szabadságharc hadműveletei, csatái, végül mégis tragikusan ért véget a szabadságharc a Palócföld e szeglete számára. A szabadságharc és a járvány emberveszteségeit mutatja, hogy Varsányban az 1851-es népszámláláskor csak 692 lakost találtak. 1866-ban viszont már 1071 lakost írtak össze, ami közel négyszázzal haladta meg a 15 évvel korábbit. Ezt követően folyamatos és egészséges növekedés jellemezte a falut. Varsány életerejét jól mutatja, hogy a 20. század második felének tragikus falusi népességcsökkenését is viszonylag jól viselte. Mai mintegy 1600 fős lakosságával is Nógrád megye népesebb falvai közé tartozik.
A szabadságharc idején törölték el a nemesi kiváltságokat, történt meg a jobbágyfelszabadítás. Varsányban ekkor 24 nemesi családot tartottak nyilván, ez jóval magasabb szám a környező falvakénál. Közülük azonban nyolcan csak a minimális 10 forint éves jövedelmet írták be, és csak nyolcnak haladta meg a száz forintot. Maga a jobbágyfelszabadítás nem hozott a falvak életében jelentős változást. Nem úgy az I. világháború kitöréséig tartó boldog békeidők 3-4 évtizede, amikor a falvakban is érződött egyfajta fejlődés, persze korántsem olyan, mint a városokban, ahol a mai napig megcsodált középületek épültek.
A falvakban iskolák épültek, nőtt a tanítók száma, megjelentek a védőoltások, javultak a csecsemő és gyermekhaladósági mutatók. A módosabb parasztcsaládok korszerű mezőgazdasági gépeket vasekét, rostát, szecskavágót, darálót vásároltak, javultak a termésátlagok, élénkült a kereskedelem. Az uradalmak, tenyészállatokat vásároltak, tehenészeteket, merinó juhászatokat, sertéshizlaldákat létesítettek, jövedelmező haszonnövényeket (dohányt, cukorrépát) vontak termesztésbe, gyümölcsösöket, nemes szőlőültetvényeket telepítettek, szeszgyárakat, sajtüzemeket létesítettek. Ebből a fellendülésből Varsány és a környékbeli falvak is részesültek.
(részlet: A hitet megtartottuk c. könyvből. Szerző: Pekár István)