Január 22-e már hosszú ideje a magyar kultúra napja. Ennek oka, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon véglegesítette a Himnusz kéziratát 1823-ban. A művet, amely a hazánkért való imává vált az évszázadok során, egyetlen politikai erő sem tudta megváltoztatni, s összeköti a magyarság múltját, jelenét és jövőjét.
A kultúra, amely lehet egyetemes, nemzeti és lehet közösségi is, mindig összeköti a jóérzésű embereket. Képes arra, hogy egymással egyet nem értő embereket is egyetértésre bírjon. Napjainkban, amikor a generációk eltérő kulturális igényei ilyen jelentősek, fontos ismernünk nem csupán nemzetünk, hanem szűkebb környezetünk értékeit is.
Varsány, bár a hivatalos kánon szerint nem tartozik a magyarság kultúrájának szűk elitjébe, is adott olyan kiemelkedő személyiségeket az országnak, akik alkotásaik, és életük révén jó hírét vitték ennek a kicsi, de mégis szeretetteljes településnek.
Bertha István
1884. március 20-án született Varsányban a későbbi zeneszerző, karmester. Munkásságának nagy része Budapesthez köti, dolgozott a Magyar Színháznál, a Király Színháznál, a Népoperánál, a Belvárosi Színházban. Időközben a svájci Zürichben is alkotott. Műveit a Magyar Rádió is műsorára tűzte több alkalommal. Együtt dolgozott a korszak több, nagynevű művészével: Lehár Ferenccel, Fedák Sárival, Latabár Árpáddal. Élete végén, a kommunista államhatalom mellőzte a szerzőt, akit családi tragédiák is értek, s 1974. október 21-én elhunyt.
Klein Gyula
A zsidó családba születő költő 1863-ban látta meg a napvilágot Varsányban. A fővárosba szegény kereskedősegédként került. Művészetét a mélabússág jellemezte. Saját korában Nógrád megyében elismert szerzőnek számított. 1908-ban hunyt el.
A varsányi mesetár
Az elmúlt évtizedekben kezdett jelentőssé válni a varsányi népmesetár feldolgozása. Ennek első része a Görög Veronika által gyűjtött varsányi cigány mesék. A népmeséket, amelyeket Berki János mondott el, két kötetben (A három út és a Szalonnafa) adták közre. Napjainkban Bárányné Streho Margit néni az, aki a fennmaradt népmeséket igyekszik a következő generációra áthagyományozni. Munkásságát a Népművészetek Mestere díjjal jutalmazták.
Andó István
1898. december 22-én született Magyarbánhegyesen, az akkori Csanád vármegyében. Annak ellenére, hogy nem varsányi születésű, de munkássága és élete ide köti 1923-tól. Tanítói munkáját sok-sok osztály gyermekei ismerhették meg, de emellett jelentős mind közösségi, mind kutatói tevékenysége. Feljegyzései a település történetéről máig a helytörténeti kutatások alapját képzik. A varsányi iskola történetének egyik legkiemelkedőbb alakja.
Napjainkban is van még mit tenni a helyi kultúráért. Vannak olyanok szép számmal, akik a maguk tehetsége, tudása szerint mindent meg is tesznek érte. Ehhez a munkához azonban mindenki hozzájárulhat. Kérjük településünk azon lakóit, akiknek vannak fényképeik az 50-100 évvel ezelőtti Varsányról vagy Tábról, akár népviselet, akár szüret, akár épületek, akár ünnepek, akár aratás kapcsán, az hozza el fotói a Közösségi Házba, s ezeket a lehető leggyorsabban digitalizáljuk. Célunk, hogy a múlt emlékei ne vesszenek el, hanem megmaradjanak a következő generációnak is.