A rajz számára a nyugalom szigete – beszélgetés Lehoczki Dáviddal
Tavaly decemberben a szécsényi Művelődési Központban láttam egy nagyon szép kiállítást. Lehoczki Dávid rajzaiból volt válogatás, amely nagyon megtetszett nekem. Már régóta figyelemmel kísérem Dávid művészi „szárnypróbálgatásait”, ezúttal vele készítettem egy riportot, amelyben beszél a számára oly fontos időtöltés a rajzolásról, ezzel kapcsolatos gondolatairól, terveiről.
Hogyan kezdődött nálad a rajzolás, a rajzolás szeretete?
Kiskoromban nagyon sok szép képeskönyvet kaptam, amiket szerettem nézegetni. Ezek hatására kezdtem el rajzolni.
Ki fedezte fel azt, hogy Te tulajdonképpen egy tehetséges emberke vagy?
A szüleim vették észre hogy, nagyon ügyesen rajzolok, és ők biztattak a folytatásra.
Milyen módon fejlesztetted, fejleszted tudásodat és kitől?
Amikor iskolába kerültem elkezdtem rajzszakkörre járni Bakos Ferenc grafikus művészhez. Ő is tehetségesnek tartott, ettől az időtől már komolyabban foglalkoztam a rajzolással. 9 éves koromban szüleim beírattak a művészeti iskolába, szintén a tanár úrhoz, aki bevezetett a művészet rejtelmeibe. A Szondiban, – a szakközépiskolába ahová járok – a rajztanárom Lengyel Péter festő-grafikus, aki szintén felfigyelt tehetségemre, a „szárnyai alá vett”, és több pályázaton is elindított, ahol az első helyezésekért járó díjat mindenhonnan elhoztam.
Milyen eredményeket értél már el?
Sok szorgalmas, és kitartó munka után jöttek az eredmények is. Az első díjat még 1999-ben kaptam, azóta nagyon sok elismerésben volt részem, és sok díjat szereztem. A legfrissebbeket szeretném csak felsorolni: A Szent Imre Napok rajzpályázatán, amely Balassagyarmaton került megrendezésre 2009-ben az első díjat vittem el, ugyanebben az évben a XIX. Megyei Középiskolai rajzversenyen, tanulmányrajz kategóriában szintén az első helyezést értem el. Tavaly Karácsony előtt önálló kiállításom nyílt a Szécsényi Művelődési Központban, az itt kiállított képek még most is megtekinthetőek.
Miket rajzolsz szívesen, illetve miket szeretsz alkotni?
A művészeti iskolában leginkább csendéleteket, és modelleket rajzolok, de otthon állatokat, illetve tájképeket is készítek.
Mivel dolgozol, milyen eszközökkel, technikával?
Kezdetben csak grafittal és színes ceruzával dolgoztam, de a hosszú évek alatt megtanultam a pasztell, szén, pit használatát is. Újabban fekete tollal dolgozom, ez nagyon precíz, aprólékos munkát igényel.
Szeretnél-e más műfajt, más technikát kipróbálni? Pl. olajfestés, vászonra?
Persze szeretném kipróbálni, és megtanulni a festészetet is, de a szívem a grafika felé húz. Ezt szeretem csinálni. Számomra a kikapcsolódást, és a nyugalmat jelenti a rajz.
Jelenleg min dolgozol?
Most egy rajzpályázatra készítek két munkát, témája kirándulás a természetben. Aztán két megmérettetés is vár rám: Salgótarjánban rendezik meg a regionális rajzverseny döntőjét, amelyen részt veszek, a jövő hónapban pedig Bajára megyek, ahol két napos országos rajzversenyt tartanak.
Mi leszel ha „nagy leszel”?
Az iskola befejezése után eldöntöm majd, hogy a művészetet vagy a szakmát választom, esetleg a kettőt együtt művelem.
Ezúton is megköszönöm Dávidnak a riportot, és további sikereket kívánok neki. Valamint azt, hogy bárhogyan is alakuljon az élete, mindig legyen számára idd ilyen csodálatos alkotások elkészítésére, és bemutatására.
Szöveg és fotó: Bárány Bernadett