A „Tájak, ízek, kultúrák” rendezvény keretében megtartott gobelin kiállításon megcsodálhattuk Bárány Józsefné munkáit. A pozitív visszhangú, sokak által látogatott kiállítás megnyitóján (május 16-án) beszéltünk meg egy interjú időpontot Katival, aki a beszélgetés során szerényen, de szívesen válaszolt feltett kérdéseimre.
Mióta foglalkozol gobelinkészítéssel?
Négy éve kezdtem el, egy szomorú esettel kezdődik ennek a története. Ugyanis a nagymamám eltörte a lábát és én vele töltöttem az időm nagy részét, ápoltam őt, addig amíg anyukámék a határban voltak dolgozni. Hogy teljen az idő, tulajdonképpen ezért kezdtem el a gobelin készítést. Igaz már gyermekkoromtól nagyon szerettem hímezni.
A következő kérdésem, az lett volna, hogy volt-e valaki a családban akitől esetleg kedvet kaptál a munkához, vagy tanulhattál, de már válaszoltál is rá az utolsó mondatoddal. Hiszen azt mondtad, hogy már gyermekkorodtól érdekelt a hímzés, varrás.
Igen, hiszen anyukám 8 évet dolgozott a háziiparnál, mint oly sokan mások is akkorában. Emlékszem az asszonyok délutánonként kiültek az árokpartra és hímeztek és mi gyerekek is odaültünk melléjük varrni, hímezni tanulni és persze beszélgetni. Én gyermekkoromban is nagyon sokat varrtam, éppen emiatt mentem varrónőnek is, mert szerettem ezt csinálni.
Milyen öltési technikát alkalmazol? Milyen alapanyagokkal dolgozol?
Én nem keret segítségével varrok, mert akkor duplán kellene szúrni, egyet elölről, egyet pedig hátulról. Anélkül nekem egyszerűbb. Egyedi fonalakat használok, (osztott pamuk a neve) amellyel kettő-három vagy négyszálával kell varrni, az öltés sűrűségétől függően. A tőgobelint kettő vagy háromszálával lehet varrni, a féltőgobelint négyszálával, a rendes gobelint pedig hatszálával lehet varrni. Tőgobelint nem igazán csinálok, mert annyira apró öltések kellenek rá, hogy nehéz az elkészítése. Én inkább féltőgobelint és normál-gobelint csinálok, a fonalak színeit általában saját magam választom ki. Természetesen valamilyen alapokkal rendelkeztem, mivel varrónői szakon végeztem, aztán rájöttem magamtól a különböző technikai fogásokra és anyukámtól is sok mindent megtanultam.
Munkád során milyen témák, illetve motívumok érdekelnek Téged leginkább?
Én nagyon szeretem a virág és az állat motívumokat. Többnyire ezeket ábrázolom képeimen.
A motívumokat saját elképzeléseid alapján tervezed meg, vagy előnyomott állapotban vásárolod meg az alapanyagokat?
Vásárolok olyan anyagokat is, amelyekre már rá van nyomva a minta, de igazán a saját magam – úgymond – kitalálta képeket szeretem jobban. Hiszen ezek egyediek, míg a gyárilag festetteket inkább tucatárunak érzem. Persze csak megjegyzem, sokkal könnyebb ez utóbbiakat kivarrni.
Hogyan készíted el azokat a gobelineket, amelyeket Te tervezel?
Ha saját ötlet alapján készül, akkor kockás papírra lerajzolom, ha fényképről, akkor azt először kinagyítom, majd szintén kockás lapra átrajzolom, és a kis kockák lesznek az öltésszemek. Egy ideje már, hogy egy számítógépes program leegyszerűsíti ezt a műveletet, melynek segítségével jóval rövidebb időt vesz igénybe az ábra papírra kerülése. Majd ezt a rajzot leteszem magam elé és számolom a szemeket és színről színre haladva készítem a képet. Én először a kisebb részeket varrom ki, például portrénál az arcot, kezeket, mert ezeknek kell szépen kijönnie, ezután következik a ruha, majd legvégül a háttér. Majd ezután be kell kereteztetni és készen is van egy gobelin.
Híres festők műveit ábrázoló gobelint nem szeretnél készíteni?
Valójában ezek nagyon tetszenek nekem, de nem érzem azt a késztetést, hogy én azt kivarrjam.
Mikor érezted, hogy már nemcsak a családtagjaidnak, barátoknak akarod megmutatni munkáidat, hanem a nagyközönségnek is?
Az őszinte igazság az, hogy a májusi kiállításra („Tájak, ízek, kultúrák” rendezvény keretében történt a kiállítás- szerk.) is rábeszéltek. Én nem gondoltam, hogy ennek ilyen nagy nézőközönsége van, ennyi embert érdekel. Persze akinek megtetszett valamelyik munkám a baráti körünkből, annak készítettem ajándékba. Erre a kiállításra nagyon sok visszakerült tőlük, hogy mások is láthassák. Ugyanígy (tehát rábeszélésre) szerepeltem egy másik kiállításon is, amikor Tóth Petrának volt Szécsényben festménykiállítása. Hiszen itt Petra lehetőséget adott arra, hogy én is bemutathassam gobelinjeimet a nagyközönségnek. Ezenkívül még most június 7-én Ludányban is lehetőségem nyílott a bemutatkozásra.
Ha valakinek megtetszik egy gobelin, eladod neki? Tehát most már eladásra is készül egy-egy kép?
A varsányi kiállításomon nem tudtam volna eladni, hiszen ezek nem mindegyike volt az enyém. Mint már mondtam, csak addig kaptam vissza őket, míg a kiállításon szerepeltek. Esetleg meg lehetett volna rendelni ugyanolyat, ami megtetszett vagy hasonlót.
Végül szeretném megkérdezni jövőbeni céljaidat, terveidet. Szeretnél komolyabban is foglalkozni a gobelinkészítéssel, megmutatni a közönségnek az alkotásokat, esetleg szakmai körökhöz csatlakozni?
Ez év decemberében lesz Szentesen Szamosközi Antal kortársfestőnek egy kiállítása. Ezzel kapcsolatosan pályázatot lehet beadni, amelyre a festő bármely alkotásáról készült gobelinnel lehet nevezni. A pályázók munkái közül egy zsűri választja ki a legjobbakat. Erre a pályázatra én is nagyon készülök, úgy gondoltam megpróbálom. Ezek a kiállítások azért jók, mert lehet találkozni hasonló érdeklődési körű emberekkel, esetleg szakmailag lehet tőlük tanulni. Pintérné Kanyó Judit is mondta, hogy csatlakozhatnék a Nógrád Megyei Kézműves Műhely tagjaihoz is. Hogy mit hoz a jövő? Ezt nem tudhatom. Majd meglátjuk.
Katinak ezúton is megköszönöm a riportot, és remélem további munkáit is megmutatja majd nekünk (közönségnek) a következő kiállításán.
Szöveg: Bárány Bernadett